A Kucza Anikó felhasználó összes verse >>>
MIÉRT HULL OLY FÁJÓN…
Miért hull oly fájón
az ég könnye rám?
Meleg szél se fúj felém.
S bezárul minden virág,
miért? Hisz’ gyönyörködnék benne én!
Másnak a harmat, csak
reggeli pára,
míg nekem fürdővizem.
Arcomat mosnám vele tisztára,
hogy ártatlan legyek,
mint még senki sem.
Miért, hogy a hajnal is oly szürke,
mint a patkány labirintusa.
Oly nehéz minden nap,
és a fájdalom a napok adjunktusa.
Miért, mint a szikla
mi arra vár, rúgjam,
hogy omoljon össze.
Mégis, mint télig fán hagyott alma
én hullok a földre.
Miért nem tudok futni,
el, el, messze, messze?
Miért nem tudom, hogy menedék
Valahol lesz – e?
2001. 02. K. A.
