Connect with us

Megosztott versek

A Kucza Anikó felhasználó összes verse >>>



Cigány

Gyűszűnyi bosszúság kanyarodik ajkamra
s meddőn figyelgetem múltam s ’érmeim’.
Melyre méltóságot éreztem, én
s most aggódva törölgetem érveim.

Nem merek már vigadni, mulatni lelkesen
hisz az öröm, ha egyedüli, elveszik.
Csak gyötrő, kusza vágyak lesznek,
nyomorrá válnak görcsös tükreik.

S most kényszer lett az álmom,
hogy menedékem, otthonom legyen,
s hogy meneküljek otthonra vágyom,
egy otthonra, mely menedékhelyem.

Nem érzem a lelkem, zsibbadt végtaggá vált.
Csak hús lett a csont és izom fölött,
ernyedt, árva testrész, melynek
nincsen dolga a sok szükség között.

Én hibáztam, én vétkeztem!
Ellöktem mindent mi kapható!
S megfulladtam önmagamban!
Ember lettem! Egy lázadó!

Nincsen tervem, nincsen társam,
egyedüli fricska vagyok!
Csőcselék közt, balga zenész!
S a játékomra hagyatkozok!

Lesz kinek édes lesz dalom.
Lesz kinek a pokoli unalom.
Lesz aki elítél, de vállalom!
Mert lesz aki osztozik gondomon!

Ekképp képzelem életem.
Egy porszagú cigány leszek!
Egyszerre szegények ura, és hatalom,
s olykor egy árva, elhagyott gyerek!

2006. október 8. K.A.

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top