Connect with us

Megosztott versek

A Kucza Anikó felhasználó összes verse >>>



Az út pora

Hátamon egy rongyos batyu
Benne minden vagyonom.
Mégsem a súly húzza vállam,
S nem is a nagy unalom.

Messze járok, sarkamban már
Nem taposnak emberek.
Mérföldekre otthonomtól,
Már senki sem integet.

Szám sarkában mégis ott ül,
Egy mosolygós kis figura.
Jól tudja hogy mi a dolga,
Nem is hall panaszt soha.

Szememben bár út porától
Könny forrású kis patak
De ki szomjas, azt én úgy itatom,
Hogy minden csepptől felkacag.

Nadrágszáram sártól nedves,
S cipőm sem a régi már,
De minden nyoma lépteimnek,
Csupa, csupa napsugár.

S télen mikor fázik szívem,
Nagykabátba öltözök.
Itt ott lyukas, s zsebeimben,
Bár kedvesen, de csend zörög.

S az emlékeim mint csillagok,
Mit mások sosem érnek el.
Csak nekem fénylenek az égen,
S csak bennem égnek el.

/28.02.08. Kucza A./

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top