A Kucza Anikó felhasználó összes verse >>>
A közöny
A napfényben a jégkristályok is ragyognak,
de hiába ha szívem elhagyott.
A szerelem forró lángja érted ég,
de a zord hidegbe most minden rám fagyott.
Nincs az a csákány mely feltöri,
vagy mi eszközöm lehet ellene.
Csak egy mosolyba bízom,
mely viszonzásul kellene.
Egy meleg sóhaj, mely olvasztana
mely enyhítené kínomat.
Hogy bár dermedt ajkaimmal,
De újra élvezhessem csókodat.
Ne szólj, csak ölelj és fogd a kezem,
hogy az arcomon lefolyt sok könny
ne vesszen hiába semmiért
se ne legyen áldozat mint közöny.
2010.02.11.
