Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Brondel Cermidoff felhasználó összes verse >>>



És

Elgurul egy alátét.
Arany hangon csörren.
Bámulom önmagam
a homályos tükörben.
 
Játszik a majom
és koronát képzel
fejére a megszokás.
Feltételes kényszer.
 
Beindul az inger.
A pókhálós óra
rugókat feszít
minden tollas szóra.
 
Porszemek keringnek.
Gúnyos táncot járnak.
Ajtó nyerít nótát
egy patás madárnak.
 
És az emlékek parancsa
fájó lázzal éget.
Szegény szívem földre rogy.
Újra megszül téged.
 
Valami harmatért
könyörög a lélek.
Az igazság a múltba menekül,
de végleg.
 
És az az ócska tű
mindig megakad.
Azt ismétli:
voltam én boldog és szabad...

To Top