A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>
Amikor még lágyan bontottad...
Bármit is adtál, bárhol is adtad
Ágyamon aztán mind visszaloptad.
Többet akartál, nem volt igaz az.
Vággyal telt szívem, így visszadobtad.
Jégcsap a szívünk, tél hava oltja.
Nem felelnek már egymás szavára.
Vánkoson fejünk búval bevonva.
Várunk így ketten a szívhalálra.
Kis kopott kémény füstjét kiontja.
Tetőre omlik hűs, hajnali pára.
A szerelem már elillant lopva,
Könnyeket hagy csak a régi párra.
Megfakult fénykép itt maradt árván.
Szobában ordít megannyi emlék.
Itt hagyott fésűt őriz a párkány,
S kérdezi egyre, hogy láthat-e még?
