A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>
Pillanatkép
Vonulnak a fecskék egy melegebb tájra,
Vadkacsák lomhán követik őket.
Parázslik még tüze a nyárnak,
Őszirózsa int a költözőknek.
Jövőre talán visszajőnek.
Szőlőszemek peregnek a dércsípte földre,
Asszonyujjak fürgén szemelgetnek.
Kendő alatt hajuk ezüstből van öntve,
Lánykorukon időtlen merengnek.
Jövő évre jobb termést remélnek.
Fűrészporos kiskabát a verandára dobva,
Erdő fáin tompa hangot üt a balta.
Muzsikája mi már tudjuk a tél indulója.
Kiskertemből almát csen a szomszéd gyerek anyja.
Öreg Isten, szegény Isten tudja csak mért hagytam.
Házak mellett farakások vannak összehordva,
Kéményekből kurta füst száll ásító házakra.
Bebújik a szalma alá egér, s macska lopva,
nem emlékszik egyikük sem a régi bánatra.
Pezsgőspohár koccint az új évszázadra.
