A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>
Könny-út a szabolcsi tájon
Suttognak köröttem a fák.
Lombjaik összehajolnak.
Szél fútta leveleik sírva,
megújult tavaszról álmodnak.
Röppennek madarak az ágról,
más fészkek után néznek.
Sírnak a fák, jaj utánuk!
Otthagyott fiókát remélnek.
Vihart hoz újra a holnap,
jég veri majd el az águk.
Törzsüket ezer seb vérzi,
mégsem adják fel majd az álmot.
Új lombjuk még megmutatják!
Erősebb, szebb lesz a válluk.
Fészkeket hoz majd az új madárraj,
s ott végre új otthon vár rájuk.
