A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>
Szonett egy ismerős szempárhoz
Eltűnt szemednek minden szép vonása.
Távolba réved tekinteted.
A végtelennek hitt évek múlása,
Már- már erőtlenné tették kezed.
Nekem parancs volt régi akarása
Az aranyból, s mézből gyúrt testnek.
Hiába már, mind csak emlékké mállva
időfoszlányként lábamhoz pereg.
Nem! Még csókolom a szádat,
Még mindig friss mézét lopom,
Mint egykor régi szobánkban,
Egy gyertya ég asztalomon.
S a félhomályban szépülnek
tört vonalak az arcodon.
