Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>



Szonett egy ismerős szempárhoz

Eltűnt szemednek minden szép vonása.
Távolba réved tekinteted.
A végtelennek hitt évek múlása,
Már- már erőtlenné tették kezed.

Nekem parancs volt régi akarása
Az aranyból, s mézből gyúrt testnek.
Hiába már, mind csak emlékké mállva
időfoszlányként lábamhoz pereg.

Nem! Még csókolom a szádat,
Még mindig friss mézét lopom,
Mint egykor régi szobánkban,

Egy gyertya ég asztalomon.
S a félhomályban szépülnek
tört vonalak az arcodon.

To Top