A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>
Szeptemberi búcsúzó
Meglásd, beérik majd a dió,
S én már nem leszek.
Talpad alatt úgy csörrennek
A levelek, mint kacajom.
Mikor még ott sétáltam
Lenge ruhában,
S akkor én mindig fáztam.
Meglásd, lehull majd az összes
Gesztenye, s kezemet útra engeded.
Lángruhában futok majd tova,
S az ősz kesernyés illata
Csak az marad neked,
Mikor kezemet
Végleg elengeded.
Meglásd, keverednek majd a színek.
Narancsba barna, s a halovány est,
Mint könnyed, szüntelen pereg.
Mert, mi emberek néha összetörhetünk.
Mint pohár, mit kezem
Lassan földre ereszt.
Nyirkos földre, feketére,
Mint ruhád, amit újdonság övez.
Órád előlapján megáll az idő,
S mikor egy dió lábad elé gurul,
Arcodon megcsillan végre a
Sárgásbarna feledés.
