A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>
Éjjeli szerelem
Olykor felmerül bennünk a kétség,
Mikor körül vesz minket a sötétség,
S a gyertya lángját oltom, s lám
Viasza terítőnkre cseppen ostobán.
Elterül rajta, mint melleim mellkasodon.
Akkor benned zilál a vágy,
S olyankor felsóhajt az ágy.
A tükörből szemérmes csókokat dobál
Két egymásba fonódott árny.
Gyakran meglepődünk: ezek mi vagyunk.
Akkor meglesed a számat.
Nyílik-e rajta még virága a vágynak,
Vagy szirmot hullat rajta a megkopott szerelem?
S olyankor a kezednek megengedem,
Hogy elvegye bőröm selymét is.
A gyertya csonkán áll az asztalon,
A füstje átjár a kacaton, s a lom
Mit ledobált rólunk a vágy a padlón feszeng.
Kétségünk megtiporva magasba lebben.
Másnap biztos újra csókolunk!
