A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>
Végtelenül
Kerestem valakit,
s egy álombéli alakban
felismertelek.
Ördögi kísértés, vagy
mennybéli csoda ez?
Nem tudom.-
Ki nem mondott
szavakban, érintetlen
ajkakban,
szédítő mámorban
vallanám meg
e titkos szövetséget,
mit kötöttem emlékeiddel.
Azzal a férfival, ki
adott nekem,
majd visszavett minden
gyöngédséget, és rideg
búcsúemberré vált.
Kinek csak húga
voltam, s nem ismerte
fel soha
e titkos női akarást,
mi szeretőt, s társat
kívánt az élettől.
- S kinek útvesztőjében
bolyongok, lassan már
három esztendeje. –
Most porba rajzolom
a fényképedet,
és nézem,
ahogy a szél elfújja
az arcod.
Látod milyen paradox?
Felejtem a tested, de
lelked, sohasem éreztem
ily közel
lelkemhez.
Csak az fáj,
hogy én felismertem magam
benned, de én sohasem voltam
a Te tükörképed.
