A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>
Veled
I.
Vágyódva, megtörve kergetnek
öledbe rémálmok.
Két karod körülfon, közöttük
megnyugszom, nem félek.
II.
Sorsomnak hálóját a párkák
rám fonták tehernek.
Elfutni nem tudok, lábam már
nem mozog, megdermedt.
Éveink ellopták mindazt mit
magamnak ígértem.
Áltattak, ellöktek, öledből
kitéptek így éltem.
Egyedül maradtam párnámra
sóhajod nem hullott.
Takaród jéghideg lepelként
bőrömre ráborult.
Kezeim kulcsolva, térdemre
borultam úgy kértem.
Istentől kegyelmet, magunknak
türelmet reméltem.
Megszánt hát a sorsunk, kulcsod az
ajtóban megcsörrent.
Szó nélkül öleltünk, hangtalan
szerettünk könnyekkel.
III.
Visszakapott csókjainkat
többé el nem adjuk,
Szerelmünkből magunk köré
erős páncélt oldunk.
