A Ivanyi Monika felhasználó összes verse >>>
Benned rejtőztem el
A tavasz vagyok neked. Tudtad-e?
A méhek zümmögése,újuló ágak rügye.
A megfagyott föld enyhülése,
Az ereszen olvadó hó vízcseppjei.
A nyár, az vagyok neked.
Forró aszfalton a pára.
Reggeli fény az ablakodon,
Homok az ujjaid között,
Friss gyümölcs az asztalodon.
Kavics a talpad alatt,
S a hajad színét szőkítő Nap.
Az ősz, az vagyok neked.
A hajnali köd földből szökő éjjeli árnya.
Hűs lehelet a nyakadon.
Ott hagyott szőlőszem egy tálcán.
Reszkető hátadon a kiskabát.
A tél, az vagyok neked.
A süvítő, réseken beszökő hideg.
A hó ropogása, az éjszakák hossza,
A tűzhely melege, a forralt bor illata.
Fogaid között az alma ropogása,
Játék a téli csöndben,
S a fűrészelt fa forgácsa.
Az évek múlása, az vagyok neked.
Az évszakok bolondos, biztos körforgása.
Hajadba szürke tincseket teszek.
Vagy egy pillanat csupán.
Talán, már csak az vagyok neked.
