A Rédl Boglárka felhasználó összes verse >>>
Alkonyat
Fölkelt a szél,
Fölkelt és lágy fuvallatokban
simítja végig homlokod.
S ha hallod,
Hallod, hogy búg, érezd
A kételyek árnyát fénnyel kell elontanod.
S a látszat,
A látszat ha olykor
Kietlen partra sodor,
Az álmok,
Az álmok kelméin néha
A kéj a fodor.
A cirpelő tájon
Lassan előre kúszik az árny,
Az éj szele ében a fákon.
Lassan susogva hajlanak meg a kósza szél előtt.
Alszik a test és ébred az álom.
Szinekre bomlik a valóság sorfala,
S a csupasz igazság ezer színben ragyog.
Mert az álmok nem másak mint gyorsan elszálló tündeangyalok.
S mint ahogy a fejüket a szárnyukba hajtják
Az álmodó vadludak,
Úgy bukott a horizont alá,
A szénhegyek ölén a Nap.
