A Németh Kornél felhasználó összes verse >>>
Egy párnyi Zöld (Ami elveszett)
Rohanok fel, és alá,
Ó a mosoly, mily tettetett,
Körülnézek, "Most talán..."
Keresem ami elveszett.
Fenyőfákkal jár a tömeg,
Színes szatyrok mindenütt,
Lassan már el sem férnek,
De a szerencse elkerült.
Nem látom a sok arc között,
Hiába lesem vállak felett
Azt a mosolyt, a szempárt,
Keresem ami elveszett.
Elveszett? Nem is volt inkább.
Meg nem lépett lehetőség.
Elrontott valóság csak,
Hiábavaló rész még,
Amit elfelejtek csendben,
Aztán marad a remény,
És rávesz, hogy keressem,
Aki talán nem is lehet enyém.
Ha megtalállak, elmondom
Mi az én Történetem;
Aztán ha tetszett, te is
Elmesélheted nekem.
Én pedig meghallgatom,
Majd beszélgetünk tovább.
Ha meg nem passzolnak össze,
"Mennem kell, megbocsáss".
Hiszen nem is ismersz még,
Nem tudod, mi a történet,
Azt sem, milyen voltam rég,
De ez remélem tetszett,
Mert ha igen, akkor okkal
Keresem ami elveszett!
