A Németh Kornél felhasználó összes verse >>>
Az élet Fodrásza
Én? Én ki vagyok békülve a hosszú hajjal,
A hosszú haj nincs kibékülve velem.
Mondhatni, szintén így megy a világgal,
Sokan cselekszenek néha ellenem:
Legtöbbször olyanok, kiket szerettem.
De általában nem maradok mérges rájuk,
Talán nem is tudok igazán utálni valakit.
Ha nem kedvelnek, az nem az ő hibájuk.
Nem felelhetek meg minden embernek itt:
Majd legfeljebb nem beszélünk, ha az segít.
Egyébként bolond a maga módján mindenki,
Idegesítő, és néha furcsa. Én is, persze.
Mert hiába hisszük, nem átlagos senki,
Hogy mindenkinek megfelően viselkedne:
Talán még két egyforma elvárás sem lenne.
Legtöbbünknek ezért lett az igazi célunk,
Hogy olyan közeget keressünk magunknak,
Ahol úgy furcsa mindenki, ahogy mi vagyunk,
A kórust, hol megvan a helye a hangunknak:
A Frizurát, amelyik legjobban áll arcunknak.
Amelyik nem túl hosszú, nem is túl tépett,
És nem áll szét hátul, göndörödő véggel
Hanem illik is hozzánk és kiegészíti a képet.
Mert hiába vagyok kibékülve azok beszédével,
Kik nem voltak, és nem is lesznek az enyémmel.
De azt mondom: Az idő az "élet fodrásza",
Aki a zavaró tincseket levágja majd rólam,
Mert nem úgy furcsák, mint én; de jók másra.
Valakire, akinek a levágott rész én voltam,
Mert sosem értett egyet azzal, amit mondtam.
