A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Viharom
A parton, hosszúra nyúlt a léptem,
s most a tenger terül előttem.
Távolból, fáradt szelek dala kél,
hívnak engem. Gyere, ne félj!
Hullámok mossák, ölelik lábaim,
a messziség szólítja szemeim.
Fogom hát csónakom, távozom,
hánykolódom, szelíd hullámokon.
Körbe s körbe, csak a víztükör,
az idő, már hosszan könyököl.
Felettem van a tiszta kék ég,
alattam a hideg, mély sötétség.
Karon fog a csend s nyugalom,
messzire száll a gondolatom.
Telnek, szöknek a percek s órák,
a nyugalom, múlni látszik már.
Fellegek hozzák magukkal terheik,
hullajtják, visszafogott könnyeik.
Mintha a szél, engem vádolna,
erővel, a hullámokat korbácsolja.
Zúdítsd csak rám tovább, viharod,
tombold ki a dühöd s bánatod.
Hullámok összecsapnak felettem,
játszanak, utam el ne érhessem.
Engem, már meg nem törhetnek,
ha kell, ragadj el, vagy engedj!
