A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Tengerem
Tekintetem, lassan a földről az égbe ér.
Nézem, ahogy az ég és tenger összeér.
Kíváncsi szelek suttognak mögöttem.
A felhők vándorolnak, múlnak felettem.
Előttem hullámzik, háborog a tenger,
távolabb, azonban nyugalomra lel.
Csak egy lépésre van tőlem a holnap,
eljárt felettem s lenyugszik a nap.
Eddig kéklőn játszadozó hullámok,
vörösbe öltöznek s lassan megállnak.
Hívnak halkan engem, menjek velük,
lépek feléjük de oly hideg a kezük.
Átengedem magam, fekszek a hullámon,
átölelnek karjai, kísérnek az utamon.
Kérlek vezessetek, tovább vigyetek,
elmerülni a mélybe, ne engedjetek!
A hold figyel már tovább éjszaka.
Mit kívántam, látta s hallotta.
Az út oly hosszú, nem látom a végét
de eljön még újra a nap és a kéklő ég.
Most, csak lebegek a csendben,
halk és néma sóhajtással körülöttem.
Szívem dobbanása töri meg csendem,
behunyt szemmel evezek a képzeletben.
