A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Téli erdő
Tél erdejében járok, átkarol a csend.
Hiába is kiáltok, elhagytam mindent.
Lépteim nem hagynak mély nyomot,
minden mit reméltem kicsit megkopott.
Távolból vihar közeleg,
fegyverként zúdítva a hideget.
Most már hiába is kérdezem.
Itt vagyok és így létezem.
Ha gondolataim a földhöz is kötnek,
és testemre ha láncokat is kötnek.
Lelkem, szívem szabadon jár.
Jöhet bármilyen pusztító ár.
A tél nem örök és az erdő nem végtelen.
Fogok még járni a zöldellő réteken.
Fogom még hallani a nyári szél suttogását.
Fogom még érezni a nyári nap tapintását.
Fogom még látni szépség tündöklését.
Sőt akarom az újjászületését!
Az igaz akarat megtörni képtelen.
Hiába is ejtenek sebeket testeden.
