A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Távozás
Elhagyom a helyet mely őrizte lépteim.
Hallhatta vagy csupán érezhette szavaim.
Túl üres már és túl nagy már a csend.
Testem ha maradna is szívem képtelen.
Le kell vetni érzéseim ha rossz ha jó.
Minden mi történ le láncol egy béklyó.
Kivel és merre haladjak nem lelem.
Lelkem ha szárnyalni akar hát engedem.
Úgy szeretném már átélni a vágyat.
Mely igaz és nem csak elaltat ,áltat.
Gondolataim szabadjára engedem a szélben.
Természet hallgatja értetlenül csendben.
Nem takar már esténként a nyugtató álom.
Szemem nyitva még sem látok hánykolódom.
Nappalom sem rejt már sok jót számomra.
Feladni nem adhatom gondolok a holnapra.
Talán hogy oly rossz csak én hiszem.
Fülem süket és szemem vak eltévedtem.
Ki akarok én kerülni ebből az egészből?
Vagy van valami feladat a részemről.
Naivságom megtéveszt még könnyedén.
Mi tévő legyek csak kérdőn nézek én.
Várnom kell még talán tovább kicsit?
Lépteim növelnem nem várni a semmit?
Tekintetem pásztázó kémlelő idegen.
Mi az mi még nem ment tönkre idebenn?
válaszokat azonban hiába várok még.
Egyelőre átkarol a néma sötétség.
