A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Remélem
Nem tudtam még mi az igaz szerelem.
Csak saját világomban tévelyegtem.
Nem tudtam mi a fájdalom mi érhet.
Ha el sem kezdőik vagy véget érhet.
Megihletett szárnyra kaptam tőle.
Pedig csak áltattak vakítottak vele.
Reménytelenségben úsztam s tudtam.
Mégis akartam, reméltem, kutattam.
Most láncaitól szabadulnom kellene.
Egyedül nem megy segítség kellene.
Árnyékból lépnék újra a fénybe.
Földről fel, nem ereszkedni térdre.
Szívem más kezébe adni s hallani.
Nem csak én képzelem fogok is kapni.
