A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Nem feledem
Elfeledett tájakon lépkedem,
nyomomban a csend pihen.
Lassan jár a szél is körbe,
mozgást kényszerítve a növényekre.
Elrejtőzött a nap már a horizonton,
megmaradt fénye ragyog a holdon.
Csak gondolataim melyek szólnak,
a múltról s jövőről választ várnak.
Árnyékom mely követ még utamon
halk remény hangja száll át vállamon.
Csillagok, melyek rejtik a titkokat,
miért kerültem néha az álmokat.
Azonban már elbújni látszanak,
felhőkkel takarják el az arcukat.
Esőcseppek ezrei hullanak a tájra,
lábam nyomát lassan elmosva.
Megtett utam, el nem veheti,
nem fogom már soha feledni.
