A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Naplemente
A fény hamarosan elillan,
csillagok jönnek hangtalan.
Kérdő szemmel s fáradtan,
néz a tájra és sóhajt halkan.
Fél szemmel fest vörösre,
a kéklő eget cserélve le.
Apró fellegek megzavarják
de el nem tántoríthatják.
Lehet ez valaminek a vége
de ki remél, az új kezdete.
Pillanat, mely közel van a véghez,
mégis, leginkább szól a szívhez.
S talán mire holnap felkel,
egy szebb világ, mit lel.
Most azonban nyugovóra tér,
egy kis sötétség mit ő kér
de ha elég messzire mész el,
láthatod, könnyekben merül el.
