A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Mi legyen
Szállnék én vele fenn a kéklő égen,
de szárnyam eltörték maradok lenn.
mondanám szüntelen vágyakozó gondolataim,
de kérdő szívből nem jönnek szavaim.
Lelkem odaadnám ha kérné, önzetlen,
de csak távolból néz és én is értetlen.
Fejem fáj és ülök egyedül és halkan,
az idő pereg, elvesztem a pillanatban.
Bárcsak hallanám amit már kellene,
de a remény és a vágy hajt előre.
Szememmel már úgy sem tagadhatom.
Minden pillantással csak őt kutatom.
Hazug szavak és tettek mögül.
Szívemre már tompa fájdalom ül.
Nekem nem felel meg ezt kell hinnem.
Meg kell állnom és visszatekintenem.
Én is föld és felhők közt létezem.
Olykor én is kényelemből vétkezem.
Emlékek útján nyugodtan lépkedem.
Közel vagy de mégis távol tőlem.
Sajnálom, hogy nem lehetek igazán veled.
Nem adhatok többet egy köszönésnél neked.
Add ide hát két kezed a kezembe.
Vegyük a sorsunkat a kezünkbe.
Vedd fel arcod legszebb mosolyát.
Éld át a lehetőségek pillanatát.
Vesd rám a lángoló szemeid.
Pazarold rám érző szavaid.
Olvaszd fel szívemben a jeget.
Híjuk a tavaszt küld el a telet.
Ha remény nincs akkor mondd el.
Akkor lépteim számát növelni kell.
Magunk közé egy árkot ások,
nem akarom hogy lássák mások.
Mi is lehetett volna vagy nem.
Amit tudok meg kell tennem.
Ha kell akkor titokban tartom.
Ki az kit összezár két karom.
Mindegy mennyi időbe is telik.
Én itt leszek, érzésem nem múlik.
