A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Magány
Fagyos víz öleli át,
az alkony magány várát.
Vas kapuk takarják álmaid,
magas falak őrzik vágyaid.
Sötét erdők mélyén,
hol nem jár a fény.
Dermedt tettek és titkok,
bizonytalan őrzője vagyok.
Lüktető szív nyelvén,
feladva elmém,
engedem ki szavaim,
üldözze el árnyaim.
