A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Közeleg újra
A napot határozott fellegek rejtik el,
búcsúzott a nyár s az ősz kísérte el.
Fagyos leheletét a tél visszatartja,
de az élet lassan s fáradtan halad tova.
Álomba szenderült a pezsgés és a dal,
lágy érintés helyett a szél csendet kavar.
Zöldellő rétek sem várják már lépteim,
szürkeség s szomorú fák borzasztják szemeim.
Lábaim nyomát a sár haraggal őrzi meg,
könnyeivel áraszt az ég s ölel meg.
Ha a nap erőt vesz magán, felpezsdül az ég,
tengerek szirénjeként csak hamisan hív még.
A távolból azonban rohamosan közeleg a tavasz,
jöjjön hát gyorsan, ne keljenek hívó szavak.
Március oly közel jár, csak még kicsit vár,
áprilistól tartva, mely rég szeszélyes már.
Majd a május mi elhozhatja újra az életet,
s megtöltheti pezsgéssel a megfáradt lelkeket.
Onnan majd csak egy kis lépés a meleg nyár,
mi álomba szenderült s várt újra megtalál.
