A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Ködben
Lassan és csendben érkezett,
fehér leplével a tájra ereszkedett.
Lélegzetem kissé nehéz lett,
bizonytalanság fogja vissza lépteimet.
Utam, melyet magam előtt láttam,
tisztán éreztem és vágytam.
Most a megtett utammal a homályba vész.
Felettem a nap, olykor szelíden rám néz.
Sejtelmes távoli hangok jelzik, hallom.
Habár nem látok, egyedül nem maradtam.
Én csak lassan előre lépkedem,
keresem mi az mi rejtőzik a ködben.
Félek, mit találok nem az mire számítok.
Elveszek, s nem én leszek mire megtaláltok.
