A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Hó
Csendben, kis pelyhekben érkezett,
lassan húzott a tájra fehér leplet.
Kis egységekből alkotva egy egészet,
rejtve el magát most a természet.
Meleg szobából az ablakon át nézel,
a részek táncot járnak a széllel.
Most már tőle nehezednek a lombok,
útjára indulnak benned a gondolatok.
A táj nyugtató fényben elterül,
lelkedben álmok és vágyak sora ül.
Vezetnek téged ki és hajtanak előre,
megtett utad és lépteid hagyod benne.
Finoman őrzi egy ideig, majd elnyeli,
halkan a tisztaságot és békét hirdeti.
Van, hogy türelmetlenül erősen hull,
Közte és a tomboló szél közt harc dúl.
Van, hogy elindul és mindent elnyel,
majd megáll, megpihen, újra békére lel.
