A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Esőben
A kéklő eget, még nem láthatod.
A nap sem melegíti már arcod.
Szürke leplet öltenek magukra.
Elrejtőzve, nem figyelve a szavakra.
Felhők közelegnek, jönnek és mennek.
Egy terhet mélyen, magukban cipelnek.
Sodródnak és egymással ütköznek,
szüntelen keresik, nem lelik helyüket.
Olykor megpihennek, megkönnyebbülnek.
Árasztják bánatukat, könnyeznek.
Könnycseppek mint ezernyi hangjegyek,
dallamban, a történtekről mesélnek.
Lassan lemossák a megtett út porát
de érezheted, emlékeik bús hangját.
Az összeállt műben megnézheted,
Mit tettek eddig az évek veled.
