A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Értetlenül
Értetlen tekintettel nézek,
megérteném, mit nem lehet.
Rég éreztem magam elveszettnek,
régi fénye megkopik, szemeimnek.
Nem látom már, hogy hol járok,
s oly tisztán már nem hallok.
Mozdulatlanságba halnak a szavak,
falakat emel körém az akarat,
Lassan, elhalkulnak hangjaim,
hiába is mondanám gondolataim.
Az élet apró céljai vezetnek.
Fontosak? Mindegy mit érzek.
Én csak lenni akarok, aki vagyok,
s tenni mi helyes és mit akarok.
Nem mindig van, mit szeretnénk
de nem törheti meg a reményt.
Tenni hiába nehéz, csak kis lépés,
távolság nincs, csak kétség.
Lépteid előbb-utóbb úttá lesznek,
formálnak és határoznak majd meg.
Visszanézve hátrahagyott éveidben,
lelheted meg magad, tetteidben.
Változni részben mindig változhatsz,
mikor másokban is megleled magad.
