A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Emberi létem
Sorsnak vélt, húzta le képzeletem,
pedig két kezem, tartja végzetem.
Utamat én választottam meg,
mely rögös, mint őszi szántóföldek.
Ki mondhatja meg azt nekem,
helyes-e mit tettem vagy nem?
A piros lüktető vér ereimben,
hajt előre, az emberi létem.
Van, hogy a holnap karjai egy sír,
hol majd a bánat marad s felsír.
Megfordulni nem lehet, nem fogok,
rejthetnek még éjszakák csillagot.
Hűthetik vérem hideg szelek,
háboroghatnak felettem fellegek.
Törheti csontom az ős avar,
minden bukás új esélyt takar.
Ha buknom kell, hát bukjak el,
míg erőmből telik nem adom fel.
