A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Elveszve
Gyorsan múlnak el a percek,
míg léptem egy másikat követ.
Sötét erdőben lassan bolyongok,
távolból csak a varjú károg.
Öreg fák kérgei őrzik a múltat,
kitaposott ösvény mutatja az utat.
A messzeségből a hold fénylik,
az eső monoton dallamot játszik.
Megállok az erdő közepén,
fák lombjait borzolja a szél.
Lassan nyeli el a sár lábam
de testem, még mindig mozdulatlan.
Kezem kitárom s hunyom szemem,
rejtsd testem, vidd el a lelkem.
Jöjj hát csendes sötétség,
nyugodjon meg az eső s szél.
Szórd szét minden egyes szavam,
s dalold tovább az éjszakában.
