A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Életem
Hosszú éjszaka után, lelt rám a reggel,
még mindig egyedül s fáradt tekintettel.
Habár, oly rég lakik már szívemben,
még mindig nincs mellettem, velem.
Álmaimban útra indulok, ahol láthatom,
s vágyaim szigetén, átölelheti két karom.
Szemeiben, láthatom a tüzet mely hív,
mosolyát, melytől lüktet bennem a szív.
Hallhatom szép hangját, mely dallam,
érintésekkel s csókkal súgjuk halkan.
Csak te vagy, aki nekem kell örökké,
ki miatt oly fényes a nap és kék az ég.
Bárcsak szebben leírhatnám e szépséget,
ki örömöm az életben s elűzi a sötétséget.
Viszont én csak egy ember vagyok,
s nincsenek is rá megfelelő szavak.
Kérlek ezért nap, hiába, ne ébressz fel,
had legyek vele még, nem eresztem el!
Ha életemben nem lehet még velem,
akkor álmaimban, csókoljam s öleljem.
Nappalaimban csak bánatom s könnyem vár,
remélem ő is majd érzi, én harcolok tovább.
Gyere hát légy velem, én eltörlöm könnyeid,
meghallgatom s megértem, szíved szavait.
