A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Egyensúly
Nap felé török de a mélybe taszíttatok.
Világ keze által kerülnek rám láncok.
Szívem vezet az úton s követem.
És nem mindig érdekelt mit mond az eszem.
Szemek kérdeznek, figyelnek szüntelen.
Próbálják megérteni mit miért tettem.
Nem értik mi az mi vezérel az életben.
Milyen az én valódi természetem.
Én is csak egy ember vagyok.
Harcolok viszont elkeserít ha elbukok.
Lelkem megtörni azonban még nem tudott.
Ma veszítek de várom a holnapot.
Szívem míg egyensúlyban van.
Elmém pedig nem merül el a gondban.
Addig meglelem hol van a helyem
és a lehetőségeket észreveszem.
