A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Ébredj
Leszállt az est, elhagyott a nap.
Életem könyvében egy újabb lap.
Szemem most már álomra zárom.
Jöjjön a reggel már várom.
Megnyugodni azonban nem tudok.
Honnan jöttem és hova tartok?
Szüntelen kavarognak gondolataim.
Honnan jönnek és igazak-e szavaim?
Vár rám a holnap s tartogat valamit?
Sodródom az árral, tennem kéne valamit.
Próbálok mindig önmagam maradni.
Mit helyesnek vélek tenni vagy mondani.
Minden nap megküzdeni a félelmekkel.
Elfogadni vagy szembeszállni eszmékkel.
Árnyékban állva is meglátni a fényt.
Ha változtatni lehet nem elfogadni a tényt.
A kezem azonban hiába is nyújtom.
Problémákat magam kell megoldanom.
Olykor a szó önmagában kevés,
ha nem társul mellé cselekvés.
Mondják mindegy hányszor kerülsz padlóra.
A lényeg, hogy mindig állj talpra.
Az élet ennyi? Csak egy küzdelem?
Miért kellett harcra születnem?
Ha világ számára áhított dolog a béke.
Miért nem lehet ennek egyszer vége?
Az önpusztítás a vérünkben van.
Nem látjuk a veszélyt a holnapban.
Régóta nappal egy újabb éjjelt vált.
Mindenki csak a jövőért kiált.
Pedig még itt van számunkra a jelen.
Az idő végtelen de mi nem.
Megvesszük ami csak kapható.
Elkábít a reklám a hazug szó.
Ma már az embert pénzben mérik,
de nem minden arany ami fénylik.
Bőrbe csomagolt vér hús és csont vagyunk.
Nem tudhatjuk soha valójában kik vagyunk.
Valójában honnan jöttünk és hova tartunk.
Porból születtünk és majd porba hullunk.
Mikor már nem lüktet semmiért szívünk.
Feledés homályába vész majd lelkünk.
A nagy világ számára csak egy pillanat.
Mit életnek hívunk mi annyi mindent tartogat.
Döntsük el mi hogy mivel fogjuk kitölteni!
Megtanulunk elfogadni vagy küzdeni.
Követed a tömeget a sírba?
Vagy megpróbálsz hinni a szavaimban?
Minden nap míg valamit nem teszel.
Addig félig halva talál a reggel.
