A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Dalolj madár
Felhők fodra szűri a nap fényét,
lágyan elrejtve, az ég kékjét.
Sok bánattól, vörös már a szeme,
távolban a nap, fáradtan hunyja le.
Magányos patak csörgedezik,
összegyűjtve mit az ég könnyezik.
Bús dallamot hoz a szél füleimbe,
fűszálak ringatóznak , összedőlve.
Tekintetem félve útnak ered,
ez a szomorú dal, honnan jöhet?
Melyet megsiratnak a fellegek,
s töri meg a nyugodt csendet.
Távolban egy öreg erdő áll,
hol bús madár ágról-ágra jár.
Dalold el bánatod, én hallom
de menj, repülj égen szabadon!
Ne törődj vele, hogy jön az éj,
vidd tovább éneked és ne félj!
Meleg szelek öleljenek át,
add ki magadból szíved bánatát!
Vidd magaddal az enyém is!
Könnyezik az ég, könnyezek én is.
Hallják erdők, rétek és hegyek,
szállj madár szállj, dalolj szépet!
Hegy csúcsáról olvadjon a hó,
réten zengjen a nevetés a szép szó!
Erdőkből minden madár tartson veled!
Szállj madár szállj, ég veled.
Lassan peregnek a percek s napok,
fülelek, egy ideje semmit sem hallok.
Hangod nélkül túl csendes e táj,
jöjj vissza hát, jöjj árva madár!
Meghallgatom örömöd vagy bánatod,
csak hallhassam újra, szép hangod!
Kerestelek s kereslek de nem lellek,
ó te árva madár, most merre lehetsz?
Rejtenek a dús lombok a fenyvesek,
vagy odafenn magasan a fellegek?
Szárnyad szegték e s takar a növényzet,
ó te árva madár, mondd merre lehetsz?
