A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Búcsú
Hogy megbántottál azt nem mondtam.
Csalódtam, nem benned, magamban.
Azt hittem várnak a mennyek.
Nem lesz baj, lesz hova menjek.
Nem tudtam.
Csak reméltem,
vártam, kutattam.
Vágyaim vertek rám láncokat.
Nem értékelem nélküled a napokat.
Gondolataimra fátylat húztál.
Nem látok tovább a mánál.
Szemem vak, fülem süket lett.
Te vagy minden, mi nekem jót jelenthet.
Nem kéne tovább lennem árnyékod.
Mennem kéne de félve várom a holnapot.
Sajnos szívem hangja túl hangos.
Kérdem én magamtól. Mi legyen most?
Csak gondolataim rabja vagyok.
Minden nap félig élek és halott vagyok.
Bármennyire is bizonyítom neked.
Szívem mit érez, nem érzi a tied.
Vannak dolgok mik változnak.
Nem tudom mi az mi változhat.
Hiába is halmozom a szavakat.
Leírtam már minden gondolatomat.
Köszönöm, hogy úgy érezhettem,
hogy egész lehet újra lelkem.
Elfeledni én még nem tudlak.
Próbálok gátat emelni vágyaimnak.
Testem belsejébe zárni álmom.
de a kulcsot azért nálad hagyom.
