A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Első dallam
Hosszú tél után, a tavasz rám talált.
Minden rossz, a feledésbe tova szállt.
Lelkem életre kelt és éreztem szívem.
Egész lénye átjárt és megértett engem.
Én sem ismertem magam teljesen.
Ő meglátott minden jót, mit rejt énem.
Pedig csend mögött rejtettem el.
Szavaival azonban szavaimra lelt.
Minden éjszaka a nappalt vártam.
Eljöjjön a pillanat, hogy őt lássam.
Teltek napok s hetek de nem szóltam.
Mit érzek, elrejtettem magamban.
Már éreztem, hogy ő nekem a dallam.
Mit szeretnék, hogy mindig halljam.
S mikor eljött a nap, mit érzek elmondtam.
Minden érzésem, aggodalmam versbe foglaltam.
Szavaim eljutottak a füléig s onnan szívéhez
de tudtuk mindketten, ez az mit nem lehet.
Immár, vágyaim rabja lettem.
Nem hallgattam, mit mond az eszem.
Furcsa álom lett az életem.
Miből reméltem, nem kell ébrednem.
Eljött az a pillanat mikor feladtam.
Már nem találtam őt álmomban.
Nem ő lesz ki végig vezet utamon.
Még mindig tovább kell várnom.
Oly nehéz elfeledni ezt a dallamot.
Mely, ennyire felkeltett, áthatott.
