A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Álomra várva
Ma este ismét az alvást várom,
de száműzött a nyugtató álom.
Nap még elrejtőzik a sötétben.
Némán gondolkodok csendben.
Csak a csillagok figyelnek engem.
Mi az mi ébren tart a hosszú éjjeleken?
Egy vágy mi hajtja testemet és nem ereszt.
Hát most kérdem én áhítozó szívemet.
Tényleg ő az ki nekem kell,
vagy tévednék és mennem kell?
Elég róla csak egy kósza gondolat,
és jobbá varázsolja a napomat.
Gondolataimban látom mindig az arcát.
Füleimben hallom csengeni a hangját.
Nevetése táplálja lelkem tüzét.
Tekintete áthatol és felszabadít.
Közelsége éltetője a szívemnek.
Nyugtatás minden érintése kezének.
Puszta léte számomra a gyógyszer.
A cél melyért vidáman kelek fel.
Nincs már olyan erő mi elvehetné,
mit érzek iránta és elfeledtetné.
Most már tudom ő kell nekem.
Az út bármilyen hosszú is legyen.
