A Csiki Attila felhasználó összes verse >>>
Gyötrelmeim
Vannak dolgok melyek jobb, ha kimondatlanok
ha állóvízen hullámot kelteni nem akarok.
Szavakba önteni érzéseim oly nehéz
de megteszem, mielőtt felemészt.
Bármilyen rossz is a kedvem,
ha látlak egy csapásra örül a lelkem.
Elfeledkezem minden problémáról,
nem akarok tovább lépni a pillanatból.
Ami időt veled együtt töltök
szívből kívánom, lenne bárcsak örök.
Képtelen vagyok, arra hogy elengedjelek
fontos annyira, hogy ne dúljam fel az életedet.
Arcomra érted mosolyt erőltetek,
de szétfeszítik szívem a szomorú könnyek.
Elrejtőzöm, és ha már nem lát senki,
hogy a fájdalom távozzon, akkor fogom engedni.
Elfogadom az ártatlan barátságot,
mint hogy tartsd tőlem a távolságot.
Szavad táplálék a lelkemnek
közelséged megnyugvás a szívemnek.
Ha közben darabokra is esik szét,
valaki összerakja és lesz újra egész.
Szememnek te vagy az éjszakában a fény,
hogy mit is érzek irántad az már tény.
Ajkam jobb ha összezárja a némaság
és tompítja vágyam, a fáradtság.
Az állandó harc önmagammal szemben
a szívem küzdene de vissza tarja az eszem.
Remélem egyszer enyhül a fájdalom,
most csak egy dolog ment meg az álom.
Kérem az éjszaka csendes sötétségét
rejtse el szenvedésem minden jelét.
Kérem a nappalt adjon új reményt,
hogy minél könnyebb legyen a feledés.
De sajnos nem jön aminek kell,
a megnyugvás rám még nem lel.
Éjszaka érzelmeim látszólag enyhülnek
de másnap újult erővel visszatérnek.
Sajnos fiatalságom - tapasztalatlanságom,
megküzdeni vele még hogy nem látom.
Csak te vagy minden gondolatom,
mint árnyékom követsz mindennapjaimon.
Mondd meg nekem mit ér a lét,
ha nem lehet akit akarsz a tiéd?
Elmondani késő elszállt a pillanat tova,
igazából megfelelő nem volt és lesz soha.
Most már tudom elfeledni képtelen leszek,
csak szívem mélyére rejtelek.
Fáj de talán többet beszélnünk sem kellene,
ezután, hogy süllyedjek a semlegesség szintjére?
De közelséged feldolgozni az egészet segít,
mert teljes hiányod csak növeli a kínt.
Bárcsak e fájdalmat ne ismertem volna meg
de akkor nem ismerhettelek volna téged meg.
Páncélom ahogy kérted levetettem
de ezért túl nagy sebet szereztem.
A lényeg úgy is a tanulás volt részben,
megtanulhattam mit jelent szeretni teljesen.
Most megtanulhatom mi a fájdalom
és az egészen hogy kell tovább jutnom.
Hasztalan most már minden tett vagy szó,
megtörtént érzelmem fakulhat de nem változó.
Azt hogy téged mennyire szeretlek,
bizonyítom azzal, hogy inkább elengedlek!
