A csaba felhasználó összes verse >>>
Egyedűl maradunk
Soha senki nem jöhet velünk a halálba,
oda mindíg egyedűl kell átmennünk.
Fogja kezünket egy megöregedett lány talán,
de aztán az elhalt kezet ő is elengedi.
Egész életünkben elkísérhet bennünket egy társ,
ki segít megoldani életünk bármely gondját.
De a borús őszi éjszakába ő sem jöhet velünk,
ott nem fogják többé kezünket, senki sem lehet melettünk.
Csupán egy iránytűt kapunk jutalmúl,
de e csodás kincs aranyból van öntve.
S csak két irányba fordúl, nincs észak sem dél.
Mutatója a dicső mennybe vagy a pokolba mutat.
Ott nem lessz már ruhánk sem bizonyosan,
mert hát miért is kel ilyen helyre öltözék.
Megszűnik számunkra minden emberi szövetség,
s csak a tettek bírálsa marad, ami eltarthat örökké.
S nem mindegy az, hogy e örökké valóságot,
mely egy pillanat alatt tör rád este vagy reggel
hogyan és hol töltöd el, akkor mit teszel?
Mert nem mindegy, hogy a tűző pokolba jutsz,
vagy a mennybe, hol fénylő, égi csillag leszel.
