A Romello felhasználó összes verse >>>
Mihail Lermontov: Kereszt a sziklán
Kaukázusi bérc tetején, hova csak
a pusztai héja találhat utat,
egy vén fakereszt szuvasul, feketül,
szél gyötri, eső veri szüntelenül.
Már nyomtalanul nagy idő tovaszállt,
mióta így őrzi a puszta határt,
mint égre emelt kar a szikla felett,
nyújtózik, elérni a fellegeket.
Feljutni csak egyszer a szirtre! Imát
zokogni, mely égve az égre kiált,
ledobni a létet a láncaival,
repülni veled, komor éji vihar!
