A Szíjártó Barabás felhasználó összes verse >>>
Vallomás
Lapultam kövek alatt, föld mélyén,
Nyomtak hatalmas súlyok,
Évmilliókig mozdulni sem tudtam.
Éreztem iszonytató erőket,
Miként húznak, dobálnak,
Majd elsuhannak az örök éjszakában.
Voltam kisebb mindennél,
S voltam hatalmasabb,
Része voltam minden vívódásnak.
Voltam őrült forróság, fortyogva,
Világítva tisztán, fehéren,
Voltam jégnél hidegebb,
Feszülten meg-megpattanva
Üveghangon a fájó némaságban…
Míg végre Rád találtam.
S félek, ha a pillanat elillan,
Újra ott találom magam
Az elemek végtelen küzdelmében.
