A Müller munkácsy Lászlo felhasználó összes verse >>>
Kőbe vésett élet
Én az életem kőbe véstem,
Hogy történelem legyen.
A színekbe mártott ecsettel,
Elmúlt életem óráit keresem.
De sáros utakra tévedtem.
Csupa lábnyom a köveken.
Kapunk a múltnak nyílik,
Én mégis a jövőmet keresem.
Falunk elbújt a dombok mögött,
Reggel még a Nap sem találja.
Gyermekkorom sápadt emlékeit,
A zajló patak hulláma dobálja.
Én mégsem találom magam,
Az elmúlt idők sűrű porában,
Csak egy halott barát integet felém,
Vár az örökkévalóság kapujában.
