Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Müller munkácsy Lászlo felhasználó összes verse >>>



Kőbe vésett élet

Én az életem kőbe véstem,
Hogy történelem legyen.
A színekbe mártott ecsettel,
Elmúlt életem óráit keresem.

De sáros utakra tévedtem.
Csupa lábnyom a köveken.
Kapunk a múltnak nyílik,
Én mégis a jövőmet keresem.

Falunk elbújt a dombok mögött,
Reggel még a Nap sem találja.
Gyermekkorom sápadt emlékeit,
A zajló patak hulláma dobálja.

Én mégsem találom magam,
Az elmúlt idők sűrű porában,
Csak egy halott barát integet felém,
Vár az örökkévalóság kapujában.

To Top