A Müller munkácsy Lászlo felhasználó összes verse >>>
Utunknak egyszer vége lesz
Sok utat bejártam, volt köves, sáros, minden
Most már aszfalton is járhatom a rövid éveket
Úgyis simán suhanok a végtelen semmibe
Nem érdemes cifra lovakkal, hintón kocsikázni
Az életünk attól szebb, hosszabb úgysem lesz
Legjobb a sorsunkat, gyalog, egyedül bejárni
A túlvilág végtelensége, ne riasszon soha el
Születtünk, sírtunk, de nem tudtuk miért
Az élet kegyetlen, büntet a semmiért
Nincs fellebbezés, nincs indok, magyarázat
Hogy éltél a Földön foglald az imádba.
2018.02.08
