A Peredi Péter felhasználó összes verse >>>
Szabadságvágy
A test csak egy börtön, mi a léleknek otthont nyújt,
Féltve őrzi a lángot ami talán meg sem gyúlt.
Csak szabadulna egyre, de szárnyát szegték,
Várja... Csak várja hogy véget vessék.
Elfojtott érzelmek végtelen súlyos láncai,
Akárcsak korunk egyre mélyülő ráncai.
Fogva tartják annak szenvedő viselőjét,
Mint szoros érzelmek gyermekek gondviselőjét.
Kínok közt élünk, de kitartásunk nem lankad,
Még ha belsőnk égő pokolban el is hamvad.
Büszkén állunk vált vállvetve, úgy ahogy a többi nép,
Létünk később sem marad egy rothadó, foszló kép.
