A A.W. felhasználó összes verse >>>
Egykori Amyhez
Néha ugyérzem minden összeomlik,
Ilyenkor nincs semmi,
minden csak haldoklik.
Nèlküled üres lelkem s testem,
Ebben a sötét világban egyedül rekedtem.
Szívem fájdalmának csillapitása lehetetlen,
Az ágyamban remegve sirok mindszüntelen.
Volt hogy vágtam magam,
azt hittem segít,
De ilyenkor nincs semmi,
amiből a lélek erőt merít.
Elveszteni valakit magad mellől,
olyan mint egy karantén,
Az érzések nem terjedhetnek,
az erek és a szív mentén.
Tüskeként kezdődik,
nyílként végződik,
Ez az érzés átjár,
S az ember csak vergődik.
Hajnalban ha nincs senki,
az ajtón sem ő ment ki.
Mégis hogy lett volna ő,
Hisz ehhez nem vagy elég menő. Sötét éjszakán nemkéne,
hogy te legyél egyedül,
Túl kedves vagy,
Ezért élsz társ nélkül.
Nemérted a világot,mi történik,
Az olyan mint én nem élhet itt.
Harag düh és kétségbeesés,
Ez az amit minden nap megèlsz.
Haragszol a világra, dühös vagy magadra,
Ó, bárcsak melleted maradna.
Az egyetlen aki gyógyír lehetne ma,
Igen ő az az anya forma,
Ha kell testvér, ha kell barát,
Érted bármikor odaadta volna magát.
De az élet elforditotta,
Elvágta és elsodorta.
Lelkem üres mint mindig,
Az életem egyre csak változik.
Reményként él hogy nem hagysz itt,
Barátságunk szinte csak előre vitt.
Jöhet bármi rossz,
Egy szöveg mindig feloldoz.
-A.W.
