A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
A LEGSZENTEBB KEZEK.
Pihentek Édesanyja keblén, mint két piciny virág,
Pedig munkájukra már várt e zord világ.
Köröttük bárány bégetett és pásztor sípja szólt,
Királyok koronás feje előttük meghajolt.
Mégis, hogy növekedett, évek elmúltával,
O! Ő is dolgozott az ácsnak szerszámával.
Kenyérért dolgozott, mint minden földi árva,
Míg egy nap csak megindult az Úr hívó szavára.
Szent hivatásához új eszközt ragadott.
Ahhoz vette kezébe a pásztorbotot.
O! Mennyi csoda támadt e hű kezek nyomán!
Alkottak, mint az Úr az élet hajnalán.
Emberlelket formáltak bűnből, szenvedésből,
Új utat építettek a hulló, drága vérből.
Mikor e kezeket a szegek általverték
Lelkünkből akkor lett mennyekbe való érték.
Két sebzett tenyerével átfogta a világot
S lefejtett róla minden kegyetlen ősi átkot.
