A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
MIASSZONYUNK KOMÉDIÁSA.
Egy régi Legenda nyomán.
Ennek eredeti eszméje egy ősi francia legendában van feldolgozva, melynek címe: "Le jongleur de Notre Dame."
Orgona zúgott s Isten dicső háza
Aranyló gyertyafényben ragyogott.
A kicsiny Jézus feküdt jászolában,
Hol hívők serege imádkozott,
És szelíd Mária-szobor hajolt fölébe,
Körötte József és az angyalok;
Kis bárányok a pásztorok ölében
S térdeltek napkeleti Mágusok.
A templom-téren sűrű hópihéket
Hullat a felleg-járta, éji ég....
Egy ifjú áll - - kezei fagytól kékek,
De benne földöntúli álom ég.
A vállán rongy-köpeny, saruja hótól nedves,
Áll s didereg.. Oly hosszú volt az út.
Áll s nézi - - nézi mint vágyó szerelmes
A szélesre kitárt templomkaput.
A templomhajó oszlop-erdejében
Hogy ünnepelnek békés boldogok!
Hogy egybegyűltek Isten szent nevében,
Kicsik, nagyok, szegények, gazdagok.
De őt még senki meg nem tanította
Istent imádni hogy illik, hogy kell.
Hogy így lehet, azt nem is gyanította,
Pedig az ő szegény szíve is ünnepel.
Majd vége van az éjféli misének
S a boldog hívősereg szerteszéled.
Még búcsút zeng az orgona, az ének,
Harangzúgástól fönt az ég is éled
S hogy elhangzottak az utolsó léptek,
Ő beoson.. A szíve lázban ég.
Nagy óvatosan, lábujjhegyen lépked..
Ó! fény! - - Ne hamvadj el, ne még, ne még!
Az oltárnál, a jászolnál megáll most
És messze dobja rongyos köpenyét.
Nem látja meg a sekrestyést, az álmost,
Ki gyertyát oltogat, hogy a sötét
Már-már feléje nyúlik árny-kezével..
Ő áll és íme! Hogy megváltozott!
Ott áll, ruhája ezernyi színével,
A templomba mily csillogást hozott!
Mint délszaki madárnak ékes tolla,
Ruhája csupa szín és ragyogás.
Mintha egy más világ lakója volna,
Pedig csak - - vásári komédiás,
Ki végigvándorolta a világot,
Esőben ázott, égett nap tűzétől..
Ilyent a sekrestyés még soh'sem látott;
A gyertya-koppantó kihullt kezéből.
Az ifjú mosolyog és mélyen hajlik
A betlehemi Szent Család előtt.
Majd a zsebébe nyúl. Halk csengés hallik.
Most furcsa játékkal köszönti Őt,
Az áldott gyermeket... Sovány kezével
Színes üveggolyókat röpít magasan,
Tízet - - húszat, a szivárvány színével
Játszik s mulattat áhítatosan.
Az öreg sekrestyés már odalépne,
Hogy elkergesse a szentségtörőt,
Ki illem ellen ilyen nagyot vétve
Komédiázik itt az Úr előtt,
De rémülettől tágult szemmel látja
Miasszonyunk könnyes tekintetét
S a Kisded, minden szegény hű barátja
Mint nyújtja áldón drága kis kezét.
--------------------------------------------
Uram!.. Uram! én így állok Előtted,
Én árva vándor, bús komédiás...
Vannak sokan, kik dúsabb kinccsel jöttek,
Nekem csak játékom van, nincsen semmi más
A rímek, versek színes golyócskái
Röpítem alázattal s hogyha nézed,
Ó! Te megérted szívem szent csodáit
És mosolyogva áldod kis cseléded.
Kertészffy Margit 1958
